A Hollósi Frigyes által alakított Járai őrnagy a „klub” vezetője és rangidős tagja, a rendes heti „szertartásokon” ő veheti elsőként igénybe az általa (Hunyadi főtörzsőrmester vétójogával) kiválasztott fiatal bűnösök seggét. A szakmában eltöltött évek, évtizedek során szadisztikus impulzusai - és egyben nemi vágya - elhalványultak, modora diplomatikussá, előzékennyé vált, meglágyulását egyesek fásultsággal és közönnyel magyarázzák, ám valójában a bölcs, gondoskodó apa szerepe az övé. Közepes méretű, tömzsi sörösdoboz-pénisze bár némileg vesztett állóképességéből, belelendülve továbbra is erőteljes, szúrósan gyorsuló ütéseket képes bevinni. Orgazmus közben kilövellő spermáját világító fénycsóvaként képzeli el, amelyet a „tékozló fiúk”, ha ők is akarják, pozitív energiává alakíthatnak. Ügyel azonban arra, hogy a többiek ilyenkor ne lássák becsukott szemmel.

Usztics Mátyás, azaz Hunyadi főtörzsőrmester a második a sorban: ő a társaság erőteljes anál-szadisztikus karaktere, a tekintélyelvű, konzervatív apatípus megtestesítője. Mindig kínosan ügyel rá, hogy ne lépje túl a megadott öt perces időintervallumot, feladatát erőteljességükben harmonikus, döfő mozdulatokkal végzi, ám orgazmusa szoborszerűen csendes és heroikus pózba merevedő rángás, amely mély átélésről és belső viharokról árulkodik. Rendkívül fontosnak tartja annak hangsúlyozását, hogy nem élvezetből vesz részt az „szertartásokon”, csupán feladatot teljesít, a klub vezetője, Járai őrnagy utasítását, hogy legyen klubtag, a természet törvénye, azaz Isten utasítását, hogy a gyengéket, az igazságszolgáltatás törvényének utasítását, hogy a bűnösöket meg kell büntetni.

Balogh „Máté fiam” Máté, a fiatal és mamlasz zászlós a klub harmadik tagja: protezsálója, Járai őrnagy mindig is szívén viselte a fiú „férfivé válásának ügyét”; ennek érdekében végül még az általa vezetett, rendkívül szűk körű titkos társaságba is beavatta. Eleinte jellemző volt rá a „büntetésvégzés” közbeni zavart körbenézegetés, ám felettesei erről „a szertartás szakrális jellegéhez méltatlan viselkedésről” mára sikeresen leszoktatták. Nadrágja kigombolásakor azonban máig egyfajta tehetetlen szégyenérzet tölti el azt látva, hogy pénisze mind Járai őrnagyénál, mind Hunyadi főtörzsőrmesterénél jóval hosszabb. Mire Máté fiam az aktuális „tékozló fiú” seggéhez ér, abban már ott tocsog mindkét felettese spermája, így egy időben Hunyadi főtörzsőrmester szokása volt, hogy arra kérje a fiút, előbb szívja ki a bűnösből a benne hagyott „anyagot” – azóta is a társaság gyakori humorforrása a Máté zsebében állandóan ott pihenő piros-fehér csíkos szívószál. Máté fiam emellett félig-meddig köztudottan tornacipő-fetisiszta. Befolyásos családi kapcsolatai útján sikerült elérnie, hogy a végvári határőrök néhány kiképzést Tisza cipőben végezzenek – kicsivel a gyakorlatok után a zászlóst többen is látták a kiüresedett öltözőben, amint a sportcipőket felnyalábolva az orrához nyomva alig néhány rántással elélvezett.

Régóta nem mondhatom, hogy gyűlölném ezeket az embereket. Miért tenném? Mert nekik faszuk van, nekem meg seggem? Szertartásaikkal az én fogvatartásom évei is kapnak egyfajta megnyugvást és rendet, amelyet azt hiszem, semmivel sem kevesebb rezignált keserűséggel tartanak be ők, mint mi; sőt, úgy gondolom, ha a biztonságot nyújtó szabályoktól időnként eltérnek, – például amikor egyszer ott hagytak étlen-szomjan, kilógó seggel a padlóhoz kötözve az üres gépházban, és egy napig mást sem hallhattam, mint geciben ázott fingom félénk cincogását, ahogy a generátorok duruzsolásának felelget - valamilyen módon még az is mindannyiunk érdekét szolgálja. Jó, az, hogy „Máté fiam” – akit különben egészen megkedveltem – egyetlen másodpercre sem volt hajlandó velem összenézni, miután észrevette a Tisza logót, amit a karácsonyra neki szőtt gobelinem sarkában elrejtettem, az azért kicsit rosszul esett.

(ez már régi, csak újra kiraktam)

Ha van valami, amire biztosan sosem leszek képes, az az, hogy egy könyvben lapozás előtt megnyaljam a mutatóujjam. Eleve élesen értelmetlennek tetsző mozdulat, tehát csakis primordiális, rituális jelentősége lehet, ennek megfelelően általában a szertartásos komolyság légkörére legérzékenyebb emberek, tekintélyes, szigorú, idősödő férfiak, rendőrök, katonák, nyugalmazott katonák szokása. Az ujj megnyalása eleve az “elfogadhatatlan” saját test mély, illúzióktól megszabadult elfogadására utal, ennek tudatában pedig csakis beleborzongani lehet, amikor valaki ezzel a diszkréten nedves gesztussal éppen a könyvet, az anyagi világból való menekülés archetipikus tárgyát szennyezi be, kutya módjára megjelöli territóriumaként, részévé avatja éppen annak a világnak, amely világ szabályainak kijátszására tervezték finom kezek. Ha ilyet látok, én máris izmos kutyafaszt érzek seggemben, a rottweilerek ugatása minden, amit hallok. Igaz, a tekintély fogalmának egyfajta téves értelmezése azt is elhitetheti velünk, hogy az ilyen mozdulat felesleges, obszcén terpeszkedés, dehát ha jobban belegondolunk, a testi integritással rendelkező személyt nem az jellemzi, hogy sosem bocsát ki testnedveket, hanem az, hogy egyfajta ösztönös méltóságnak megfelelően szabályozza testnedvei kibocsátását, tudatában van annak, hogy a testnedv a territórium megjelölésének, a testi integritás kiterjesztésének eszköze, így az élet könnyen felfogható egy arra irányuló feladatként, hogy testnedv-kibocsátásunk kontrollálásában sajátos eleganciával egyensúlyozzunk a rajtunk lényegében kívül álló, ránk ruházott személytelen erő kifejezése és azon gőg között, amely a történelem során paprikajancsik megannyi birodalmának bukását okozta.

lewistowncub:

My boy taking my piss syringe style

Ez most a legjobb tumblr, a nőiség mocskos, puha, zaklatott, lárvaszerű ambivalenciájától alkímisztikus tökéletességgel megtisztított szexualitás szinte elviselhetetlenül tömény és extatikus esszenciája.